A segítő szakmákban dolgozók ritkán beszélnek arról, hogy a legnagyobb terhelés nem a munka mennyisége, hanem a felelősség minősége. Coachként vagy egészségügyi szakemberként mások életének, döntéseinek, fejlődésének vagy gyógyulásának kísérője vagy. Jelen kell lenned akkor is, amikor a másik bizonytalan, fájdalomban van vagy éppen ellenáll.
Egy ideig ez természetes. A hivatás része.
Hosszú távon azonban a szakmai jelenlét csak akkor fenntartható, ha a segítőnek is van tere arra, hogy reflektáljon a saját működésére.
A coach szupervízió és az egészségügyi szupervízió erről a térről szól. Nem javításról. Nem ellenőrzésről. Nem minősítésről. Hanem arról a szakmai stabilitásról, amely nélkül a legjobb módszertan sem működik hosszú távon.

