Ha POTS-szal vagy autonóm diszfunkcióval élsz, valószínűleg ismerős ez az érzés:
mintha a tested folyamatosan riadókészültségben lenne, mégis mindig fáradt.

Felállsz – megugrik a pulzus.
Elfáradsz – de pihenni sem tudsz igazán.
Egy jobb nap után pedig gyakran jön a visszaesés.

Megvan a diagnózis: POTS (postural orthostatic tachycardia syndrome), Dysautonomia
Van, hogy még gyógyszered is van. Mégsem érzed jól magad.
A mindennapok működtetésében, a hétköznapi élet menedzselésében sokan teljesen magukra maradnak.

Itt kapcsolódom én a folyamatba.

Miért marad „vészüzemmódban” a test POTS esetén? Miért tűnik olyannak, mint egy pánikroham?

Ha valaki megtapasztalta már a megmagyarázhatatlan pulzusemelkedést, szédülést, gyengeséget vagy krónikus kimerültséget, akkor pontosan tudja, milyen érzés, amikor a test nem működik együtt.
A POTS (Postural Orthostatic Tachycardia Syndrome) és más autonóm idegrendszeri diszfunkciók (Dysautinomia) esetén a szervezet gyakran tartós túlélő üzemmódban működik.

Ez nem „pszichés eredetű”, és nem is „akaraterő kérdése”.
Ez egy szabályozatlan idegrendszeri állapot.

Van olyan szakmai bizonytalanság, ami nem a tudás hiányából fakad. Ha volt már olyan érzésed szakemberként vagy vezetőként, hogy kívülről minden rendben van, belül mégis éget a kérdés: "biztosan helyénvaló, amit csinálok?", akkor nem vagy egyedül – és valószínűleg nem is vagy inkompetens.

A szakmai legitimitási szorongás nem az inkompetenciáról szól, hanem arról, amikor egy szakember belsőleg nem érzi stabilnak a saját szakmai felhatalmazását – különösen gyorsan változó, inter- és transzdiszciplináris területeken.